Feleségemmel Gyulára szöktünk, hétvégére csak, pihenni kicsit.

Az előre foglalt szállásra későn értünk, egy ifjú hölgy fogadott bennünket, kedvesen. Megmutatta szobánkat, ahol az asztalon egy dugóhúzó volt. Az első  meglepetés! És jött a többi…

Másnap sétáltunk a nyugodt kisváros csendes utcáin. Jól látható volt a fejlődés, és a lokálpatriotizmus apró, de fontos jelei.

Betértünk a Kézműves Cukrászdába, ahol mosolygós, sütemény illatú, kecses mozdulatú, tiszta tekintető nők szolgálták fel remekeiket, és tették ragyogóvá a borongós napot. Csoda volt. Az utca túloldalán a helyi lap szerkesztősége. Ajtaján szlogen: szeresd a gyulait!

Hát szeresd! Van miért.

Ez már a múlt! A cukrászdában már nincsenek ilyen illatok, a sütemények is másnaposak, a kedélyes, kedves kiszolgálók is eltűntek. Oda a varázslat …