Mobilbarát a honlapom?

Ez a nagy kérdés, miután a Google bejelentette, hogy a keresések során a mobilbarát honlapokat részesíti előnyben. Az persze nem derül ki, hogy ez az előny egész pontosan mit jelent a sok tucat keresési és besorolási szempont között, de arra jó, hogy elgondolkodtasson minden, hozzám hasonló webfejlesztőt: merre megy a világ? A mi világunk.
Az egyértelmű, hogy a látvány egyre nagyobb szerepet kap. Az is nyilvánvaló, hogy az írott szöveg jelentőségét veszti a látogatók számára. Nem olvas már szinte senki. Honlapokat sem. Tehát maradnak a képek, a linkek, a címek.
És marad a kérdés: mobilbarát a honlapom?

honlap mobilon

Honlap mobilon

Tovább keresem a legjobb CMS-t

Nem reménytelen a dolog. Letöltöttem a Redaxscript nevű tartalomkezelőt, telepítettem, próbálgattam…

…és nem. Nem az igazi. Kicsi, gyors, ügyes, minden része szerkeszthető. Egy baja van: a sablonjai – finoman szólva – nagyon egyszerűek. Mire végigbogarásztam a CSS fájlokat rájöttem: a legegyszerűbb csinálni egyet, teljesen a nulláról. (Rengeteg felesleges dolgot találtam bennük, egy kicsit túlkomplikálva.)

Azt hiszem, megcsinálom hozzá a saját sablonomat, és majd meglátjuk…

 

A suszter cipője

Ahogy a suszternek cipője, úgy a honlapkészítőnek…
Írhatnám a mondás magamra vonatkoztatott változatát, de nem így van. A honlapom időnként módosul, és mindig igyekszem apró fogásokkal, jobbá, eredményesebbé tenni.
Nem, nem, nem írom értelmetlen reklámlevelek százait, ahogy nem támadom le más módon sem az általam kinézett cégeket.
Ezeket a módszereket hagyom a törtető, gátlástalan, de kétséges sikerű konkurenciának.
Én a magam módján, tisztességesen, korrekt módszerekkel haladok. Akik ismerik munkáimat, vagy akiknek dolgoztam már, tudják: mindig a megrendelő érdekeit tartom szem előtt. Mert szeretném, ha sikeres és elégedett lenne, ha azt látná, hogy érdemes volt “komplettázni”.

Hogyan akartam meggazdagodni?

Sok-sok éve, a nyolcvanas évek közepén, kikerülve a főiskoláról, azon gondolkodtam, hogy hogyan fogok meggazdagodni. Írtam az ötleteket, feltűztem a falra, és lépéseket tettem megvalósításukra. Mondanom sem kell: nem sok sikerrel. Nem pénzre, csak tapasztalatokra sikerült szert tennem, ami azért nem volt minden eredmény nélkül. Elsősorban azt tudtam meg, hogy mire vagyok képes, illetve, hogy senkiben sem bízhatok meg, csak magamra számíthatok. Az egyik ötletem az volt, hogy egy – akkoriban divatos – diplomata táskával járva számítógépeket fogok javítani, konfigurálni, vírust írtani, stb… Megjelentek már az első XT-k és AT-k, az első IBM klónok, elsősorban a közintézményekben. A Commodore-k, ZX Spectrumok, HT-k korában ez nagy dolog volt. Persze nem lett az egészből semmi. Más elfoglaltságaim lettek, jöttek a gyerekek, és nagyot fordult velem a világ. Most, az ötvenen túl jutottam el oda, ahova egykor vágytam: azt csinálom amit szerettem volna. Persze nagyon sokat változott minden, a számítástechnika megdöbbentő fejlődésen ment át, arra kényszerítve a hozzám hasonlókat, hogy folyamatosan képezzék magukat.
És most, zsebemben egy parányi pendrive-val, rajta egy webszerverrel, honlapokat készítek, tárhelyet adok, honlapokat felügyelek és tartok karban, és csinálok mindent, aminek köze van a webes megjelenéshez. Mert ez a szép új világ virtuális.