Némi nosztalgiával vettem le könyvespolcomról Susan Sontag: A fényképezésről című tanulmánykötetét. A megsárgult, agyonolvasott lapok fiatalabb éveimet idézték, amikor rendszeres vonatozásaimra kisméretű, zsebre tehető, de érdekes olvasnivalót vittem magammal. Ilyen volt ez a kis könyvecske is. Azóta nagyon-nagyon megváltozott a fotózás. Akkoriban minden egyes expozíció előtt átgondoltuk a készülő képet. Érték volt minden kattintás, minden felvétel. Előhívtuk a filmet, nagyítottunk, és valami csodálatos varázslat részesei voltunk a születő képek láttán.
Az asztalomon lévő parányi digitális fényképezőgépre nézve némi önsajnálattal gondolok arra, hogy mennyivel szegényebbek lettünk. Eltűnt a pillanatok varázsa, és vele a vörösfényű laborokban töltött órák nyugodt csöndje is.
Mit írna ma Susan Sontag a fényképezés művészetéről?