Múlnak az évek. Az egykor próbálgatásból létrehozott oldalaimat töröltem, vagy egyszerűen hanyagoltam. Egy-két honlapot használok csak, szinte semmire nincs időm.

Persze, amire akarjuk, arra jut. Elsősorban az ügyfeleimre fordítok sok időt, a honlapjaikra, a vállalkozásuk sikeressé tételére.

És újra, és újra megfogalmazódik bennem a kérdés: megéri?

Nem. Nem éri meg. Túl rövid az időnk ahhoz, hogy olyasmivel törődjünk, ami egyre inkább kényszerré, teherré válik, és elveszik már belőle az alkotás öröme.

Át kell gondolnom sok mindent!

Elsősorban azt, hogy a munka lehet-e alkotás, és ha igen, akkor kinek készül?

Önző az ember. Elsősorban magára gondol, és csak remélni tudja, hogy az örömmel létrehozott alkotás más ember számára is lelki örömmel szolgál.