Kollégám odajött hozzám, kezében egy külső, USB-s merevlemezzel.

– Meg tudnád nézni, hogy mi van vele? Valami történt, mert azt írja ki a gép, hogy formázni kell. Nagyon sajnálnám, mert rajta van az életem.

Kiderült, hogy próbálta már így is, úgy is, de semmi. A wichester elérhetetlen, olvashatatlan.

Hazavittem, és valóban: a Windows számára láthatatlan, a Linux számára látható, de olvashatatlan. Különböző disztrókkal ugyan arra az eredményre jutottam. Azonban gyerekeim kedvencével, a Puppy Linux-szal megnézve, egy érdekes üzenetet kaptam. Kiírta, hogy Ő ugyan nem tud ezzel a merevlemezzel mit kezdeni, de próbáljam meg  DOS-szal helyreállítani.

Nagy ötlet! Már-már alig használok DOS-t, de azért nem felejtettem el mindent.

DOS indítás, majd: chkdsk /f

És láss csudát! Helyreállt a partíciós tábla, a féjlrendszer, az adatok olvashatóvá váltak. Minden rendben.

Köszönet a Puppynak, köszönet a DOS-nak.